Gondolatok Nagycsütörtökre

Az apostolok számára ez az este megdöbbentő élményt hozott: Jézus megmosta a lábukat, majd most nem megszaporította a kenyeret, hanem átváltoztatta azt saját testtévé, és a bort saját vérévé.
Jézus a velük töltött három év alatt többször is megmutatta isteni hatalmát, szeretetét: tanított, mint még senki más; elfogadta Péter vallomását: „Te vagy a Krisztus…”, betegeket gyógyított…
De most mi történik? Kötényt köt, megmossa tanítványai lábát. Péter először tiltakozik! De Jézus leinti Pétert, mert Ő nem uralkodni, hanem szolgálni akar. Példát ad követőinek az ALÁZATBÓL.
A lábmosás csak bevezető volt az Oltáriszentséghez! Jézus Krisztus élete végéig az alázat útját akarja járni Egyházának életében. Lemond puszta létéről, hogy testünk-lelkünk tápláléka legyen. Miért? Mert szerette övéit, mindvégig szerette őket. Ő a tettek embere volt. Hisszük és valljuk, hogy Ő valóságosan jelen van az Eucharisztiában. Az Oltáriszentségben mindenét nekünk ajándékozta. Nem sokat kér cserébe érte tőlünk, csak annyit, hogy: SZERESSÜK ŐT!