Húsvéthétfői gondolatok

Jézus nőknek jelent meg először feltámadása után. Mert ők mentek ki sírjához. Az apostolok átmeneti hitetlenségükben úgy látták, hogy Jézussal együtt meghalt az eszme is. Ezért volt bennük csüggedés. A nők a Valakit szerették Jézusban, mennyei ragaszkodással. A személyt holtan is lehet szeretni, ezért keresték a sírban is őt.
A kereszténység eszme is, de elsősorban ragaszkodás egy személyhez: Jézushoz, aki feltámadt és köztünk él. A keresztény egy Jézussal, együtt él vele: Jézus benne, ő Jézusban. Az asszonyok féltek, de még nagyobb örömmel teltek el, hiszen eddig csak Jézus után kellett menni, hallgatni tanítását. Most viszont már engedniük kell, hogy bennük éljen, bennük menjen a keresztútra, haljon meg és bennük támadjon fel…

Nekünk is félelmetes elkötelezettség kereszténynek lenni. Sok-sok mindenről kell lemondani Jézusért. Sok olyat kell elvállalni, ami elől inkább elszöknénk. Mindezt azért, mert megköveteli tőlünk a bennünk élő Krisztus. Hisz minket is hív, menjünk és hirdessük: Ő feltámadt!