Szent Ágoston írja, hogy három hihetetlen dolog van Húsvétkor:
Az első: Jézus feltámadása és mennybemenetele – emberileg felfoghatatlan.
A második: Hihetetlen, hogy emberek hittek ebben.
A harmadik: Hihetetlen, hogy ezt hallva mások is hittek benne.
Mennyire hihetetlen, hogy ma is vannak, akik hisznek a feltámadásban. Hihetetlen, hogy ezért évszázadok alatt milyen sokan meghaltak.
Magyarázat, bizonyíték kell a feltámadásra!!! A magyarázatot keresték arra a nehéz helyzetre az asszonyok, az apostolok, a katonák, a zsidó vezetők, hogy hova lett Jézus?
Magyarázat helyett azonban csak jeleket találtak. Üres sírt, elhengerített követ, angyalt, leplet: Van, akinek elég ez a hithez, van olyan, aki ezek láttára sem tud hinni…
Mi oly sokszor hiszünk hétköznapi jeleknek, innen-onnan jött/kapott üzeneteknek, de mennyire nehezen tudunk néha hinni a „krisztusi jeleknek”. Fel kell tennünk néha a kérdést magunknak is: Hiszek-e a feltámadásban, az üres sírban? Hiszek-e Krisztus és saját magam feltámadásában?