Húsvét 2. vasárnapját a most már szentként tisztelt II. János Pál pápa 200-ben, Szent Fausztina nővér közlései alapján, az Irgalmasság vasárnapjának nyilvánította.
Természetesen nem 2000-ben kezdődött az Irgalmasság vasárnapja, hanem az első Húsvétkor! Jézus Krisztus szenvedésével, halálával és feltámadásával megváltott, megmentett minket, megnyitotta számunkra az örök életet, az örök boldogságot!
Irgalmasságát megmutatta abban is, hogy első intézkedéseként megalapította a bűnbocsánat szentségét. Amikor megjelent tanítványainak, átadta nekik a bűnbocsátó hatalmat: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot”. Hosszasan lehetne sorolni, hogy kinek, mit jelentenek a szentgyónások, az újrakezdési lehetőségek, hogy kiszabadulhatnak a „bűnök poklából” …
A szentgyónás növeli bennünk az újrakezdés képességét minden esés után, visszahelyez minket a kegyelembe, ha elvesztettük volna azt, megújítja bennünk a hiányosságaink vagy tökéletlenségeink miatt meggyengült lelki erőinket. A lelki újrakezdés szentsége: megmutatja számunkra a kiutat a bűn sötétségéből.
Gyakoroljuk sokszor mi is! Keressük, találjuk meg ezt az utat! A sötétségből igyekezzünk a fénybe!