Úrnapja

A testi eledel célja az, hogy fönntartja és erősíti testünk életét. Az Oltáriszentség célja az, hogy fönntartja és erősíti lelkünk életét: „Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él”. A lelki táplálék vétele minket asszimilál Jézushoz, de az Atyához is. Hiszen a Fiú az Atyától kapja az életét. Jézus Krisztus az Atya egyszülöttje, hogy a sok testvér között elsőszülött lehessen. Jézus Krisztus által fogadott fiai vagyunk a mennyei Atyának.

Isten a szeretet, olvashatjuk a Szentírásban, mivel pedig Jézus mindvégig szeretett minket, ezért adja magát nekünk az Oltáriszentségben. Mi hisszük, hogy Jézus jelen van az oltárainkon; hisszük, hogy mindig megtestesül az oltáron, mindig megszületik a szívünkben a szentáldozáskor…
Péter apostol szavaival élve kell nekünk is Jézushoz fordulni: „Uram, kihez mennénk?”
Nálad van Jézusunk az örök élet forrása: Te vagy a szeretet, a béke, az áldás, az örök élet.

Jézus az Oltáriszentségben úgy táplál minket vérével, mint ahogy a legenda szerinti pelikán-madár táplálja kicsinyeit: csőrével önmagát sebzi fel, hogy vérével itassa őket. Napjainkban – a véradás korában – nem nehéz megérteni, hogy a vér az életet adja a betegnek. A lélek betegsége a bűn. Jézus a szentmisében a Vérét adja a bűntől sebzett embernek, hogy új életet nyerjen:

„Kegyes pelikánom, Uram, Jézusom!
Szennyes vagyok, szennyem véreddel mosom.
Elég volna egy csepp, hogyha hullna rá:
világ minden bűnét meggyógyítaná.”