Anyák napja világszerte ünnepelt nap, mikor az „anyaságot” köszöntjük. Igaz számos országban más-más dátumra esik e szép nap, kicsiny hazánkban ez a nap május hónap első vasárnapja. Magyarországon 1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta az első anyák napi ünnepet, a májusi Mária-tisztelet hagyományaival összekapcsolva. 1928-ban már miniszteri rendelet sorolta a hivatalos iskolai ünnepélyek közé az anyák napja megünneplését.

Azonban az anyák napja nekünk sokkalta többet is mond a Szentírás üzenetének fényében.

Így szól a zsoltáros: „Hisz te vagy az én reménységem, Uram; Te vagy, Uram, ifjúkorom óta bizodalmam. Születésem óta rád támaszkodom, anyám méhétől te vagy oltalmazóm. Szüntelenül rólad szól dicséretem.” (Zsolt 71, 5-6). Ha valakinek gyermekségétől fogva Isten a reménysége és bizodalma, az többnyire az édesanyjának köszönhető. Ha valaki születésétől fogva Istenre támaszkodik és tudva tudja, hogy nem „véletlenül” jött a világra, hanem maga az Úr vonta őt ki anyjának méhéből, az dicsőíteni fogja Istent egész életében.

Az imádkozó és gyermekét is imádkozásra buzdító édesanya boldog édesanya. Nem azért mert gyermeke minden nap habostortaként éli meg az életét, hanem azért, mert az imádkozó édesanyának megadatik a sikerélmény, hogy észrevétlenül átplántálja napról-napra növekvő gyermekének szívébe az Isten iránti alázatot, amely átsegíti őt a legnehezebb akadályokon, megpróbáltatásokon is. Igaz az is, hogy az ima légkörében felnevelt gyermek is szembe találja magát az élet nehézségeivel, de közben folyamatosan érlelődik benne a boldogító hit, melyet Szent Pál így fogalmaz meg: „Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra válik, azoknak, akik az ő végzése értelmében arra hivatottak, hogy szentek legyenek.” (Róm 8,28)

A kérdés anyák napján már csak az, hogy ki az a mai édesanyák közül, aki így él? Ki az az édesanya, aki Istenbe vetett hitben neveli gyermekét? A kérdésre a választ ki-ki maga tudja….