Gondolatok Húsvét 2. vasárnapjára

2000. április 30. Ezen nap óta Húsvét 2. vasárnapját az Isteni Irgalmasság vasárnapjának hívjuk. E napon avatta szentté Fausztina nővért az immár szintén szentnek nyilvánított II. János Pál pápa.

Húsvétvasárnap este az Úr zárt ajtón keresztül megjelent az apostoloknak, békességet kívánva nekik. Most bizonyossá vált számukra, hogy megtörtént a megváltás, a kiengesztelődés, sőt bűnbocsátó hatalmat kaptak, hogy mások számára is közvetítsék a megbocsátás kegyelmét. Jó volt újra együtt lenni Jézussal. Valamilyen oknál fogva azonban Tamás hiányzott közülük. Azonban Jézus rá is gondolt, ő sem maradhatott ki a húsvéti tapasztalatból, kegyelemből és küldetésből.

Néhány negatív érzés: félnek az apostolok, bezárkóznak, kételkednek, bizalmatlanok…
Ezek a negatív érzések többé-kevésbé bennünk is megvannak… Néha félünk a holnaptól, félünk szembenézni a valósággal, féltjük szeretteinket a nehézségektől… Bezárkózunk lelkünk mélyébe, bizalmatlanok vagyunk a környezetünkkel, még Istennel szemben is… Úgy gondoljuk, hogy senki sem ért meg minket…
De milyen nagy kegyelem, hogy az első Húsvét óta, Isten kegyelme és irgalma számunkra is elérhető. Minden körülmény közepette is tartsunk ki az Egyház közösségében, próbáljunk meg bizalommal közeledni mások felé, legfőképpen Isten felé és megtapasztaljuk majd a felénk megnyilvánuló irgalmas szeretetét.
Az Isteni Irgalmasság vasárnapja a megoldásra irányítja figyelmünket. Keressük minden erőnkkel Isten jelenlétét és a Feltámadottal való találkozás minket is új élettel tölt el.